A világgazdasági válság előtt részvénypiaci buborék alakult ki a New York-i részvénytőzsdén. A New York-i részvénytőzsde részvényindexe a Dow Jones Industrial Average (DJIA) 1929. szeptember 3-án érte el csúcspontját 381 ponttal. A részvények túlértékeltségét mutatja hogy a részvények átlagos P/E mutatója 1929 szeptemberében 32.6 volt, ami magasan a történelmi átlag (ezzel együtt a racionális érték) fölött volt. A buborék kipukkanása hamarosan be is következett. Első lépésként szeptember 5.-én 2,7%-ot esett az index, 379-ről 369-re. Szeptember folyamán elég hektikusan alakultak az árfolyamok, majd októberben a bizonytalanság átcsapott zuhanásba és pánikba: október 23-án nagyon magas forgalom mellett a részvények zuhanórepülésbe kezdtek. Az index 326-ról 305 pontra esett vissza, ez 6,5%-os csökkenést jelentett. Másnap tovább 299 pontra süllyedt. Majd október 28-án, jött az u.n. “Fekete Hétfőn” amikor 12,82%-os zuhanással 260 pontra csökkent az index értéke. Másnap, október 29-én újabb közel 12%-os veszteség következett, az index 230 ponton zárta a napot. Ez két napra vetített 24%-os veszteséget jelentett. Az árak csökkenése ezzel nem fejeződött be. Az index 1930. október 8-án 200 pontig süllyedt, 1931. szeptember 29-ére pedig a Dow Jones 100 pont alá csökkent. A Dow Jones index a mélypontját 1932. július 8-án 34 hónappal az 1929. szeptemberi csúcs után 41.22 ponton érte el, ami közel 3 év alatt mintegy 90%-os csökkenést jelentett. A részvények válság előtti túlértékeltségét az is mutatja, hogy az index a 400 pontos határt majd csak 25 év múlva 1954-ben lépte át.
Érdekes aktuális folyománya a történteknek, hogy a részvény, mint kockázatos befektetési forma megtérülését hosszútávon szokták vizsgálni, és összehasonlítani más befektetési formák hozamával. Ezen összehasonlítások kezdődátumának gyakran a 1932-es mélypontot szokták választani. Egy esetleges 3 évvel korábbi kezdőpont választása esetén egészen más eredményeket kaphatunk…

Mindemellett szükséges megemlíteni, hogy a nagyobb bankok nagy mennyiségű un. margin loan-t bocsátottak ki az 1929-es évig Amerikában, amire jellemző volt, hogy akár saját tőkénk 10-szeresének megfelelő értékében vásárolhattunk vele részvényeket. Pl.: 100 dollár saját tőkével vásárolhattunk 1000 dollárnyi értékpapirt. Mind emellett a margil loan-ra jellemző, hogy bármelyik pillanatban visszahívható volt, és a visszahívás pillanatától 24 órán belül kötelezően vissza kellett fizetni. Bizony sokan igénybe vették ezeket a típusú "spekuláns" kölcsönöket, főleg a gyors meggazdagodásra és növekedésre vágyó kisebb bankok. A tőzsdepiaci crach előtti napon tömegesen hívták vissza a nagybankok ezeket a kölcsönöket, aminek a hatására a részvényárak drasztikusan lecsökkentek, mert mindenki eladott, senki se vett (ezzel mgindult a megállithatatlan pánik). Sok összeesküvés elmélet ezt látja a tőzsdepiac összeomlás igazi okának, amely mögött J.D. Rockefeller, Bernard Baruch és J.P. Morgan spekulációit látják, akik különös módon kiléptek a piacról az összeomlás előtt és amiből bizonyitottan busásan profitáltak.