Árfolyam-ingadozások

A forint árfolyamának mozgását (hasonlóan a magyar tőzsdéhez) a hazai belső folyamatok mellett nagymértékben meghatározzák a nagy külföldi befektetési társaságok. Az általános gazdasági optimizmus ideje alatt úgy ítélhetik meg, hogy olyan, úgynevezett „feltörekvő piacokon”, mint például Ázsia, vagy éppen Közép-Európa érdemes befektetni, hiszen többet lehet keresni itt, mint Nyugat-Európában, vagy az USA-ban. Ebben az esetben a külföldi befektetők szívesen vettek forintot vagy magyar államkötvényt, hiszen arra 8-10% körüli kamatot kaptak, míg például az amerikai állampapírokra csak 2-3%-ot.

Olyan helyzetben azonban, amikor nap mint nap hallhatunk történelmi befektetési házak csődjéről, mindennél fontosabb a biztonság. Ebben az esetben érthető, hogy a külföldi befektetők a legbiztonságosabb befektetési formák felé menekülnek, vagyis fejlett államok állampapírjait veszik meg, és nem fektetnek sem forintbetétbe sem magyar állampapírokba, sőt lehetőleg minél hamarabb eladják azokat. Viszont ha sokan akarnak forintot vagy forinteszközöket (mint például magyar állampapírt) eladni, akkor a kínálat növekedésével egyidejűleg csökkenni fog a forint ára.

A tőzsdei részvény az egyik legkockázatosabb befektetési forma. Nem meglepő tehát, hogy a befektetők biztonságosabbnak hitt megoldások felé fordulnak a jelenlegi helyzetben. Itt persze nagy szerepe van a pszichológiai tényezőknek is. A befektetők egy része egy-egy cég valós teljesítményére való tekintet nélkül, pánikszerűen szabadulni akar azok részvényeitől, és biztonságosabb befektetéseket részesít előnyben.

Ez persze nem egy különleges magyar jelenség. A világ minden táján hatalmasat zuhantak a részvények árfolyamai. A cseh, a lengyel tőzsdék (és a régiónkban található nemzeti valuták is) komoly zuhanást szenvedtek el az utóbbi hetekben.